A Simon Gyümölcs már kezdetektől fogva elkötelezett úttörője az Agrár-környezetgazdálkodási programnak. Ez önmagában keveset mond a szakmán kívülieknek, de szerencsére évről évre jelentősebb szerepet kap a hazai mezőgazdaság mindennapjaiban. A program gyakorlatilag azt a szemléletváltást segíti, amit ti, a vásárlóink és országszerte maguk a fogyasztók is egyre hangosabban fogalmaztak meg az elmúlt évtizedekben: természetesebb előállítással, természetesebb termékeket szeretnének fogyasztani. Az Agrár-környezetgazdálkodási program ehhez segíti megteremteni a technikai körülményeket, formálni átfogóan a szakmai gondolkodást. Ha úgy tetszik, mankót nyújt azoknak, akik elindulnának a felelős termelés útján.
A fenntartható fejlődés, a környezettudatosság, a vegyszermentes termelés, vagy a biodiverzitás olyan szempontok, melyeket követve tehetünk a földünk egészéért, és nektek is minőségibb, egészségesebb termékeket kínálhatunk. Ezek mellett azonban a mezőgazdasági termelésnek sokkal közvetlenebb, lokális hatásai is vannak, amik már túlmutatnak a földművelés klasszikus határain. Ezek pedig nem csak lelkes kijelentések. Visszatekintve az utóbbi fél évszázad mezőgazdasági fejlődésére, az agrár-szakma nagy öregjei ezt részletes statisztikai adatokon keresztül le is tudják vezetni.
A tapasztalat az, hogy mesterséges ráfordításokkal sak ideig óráig lehet felturbózni a termelést. Az ideig, óráig persze évtizedeket jelent termőföldi viszonylatban, de úgy a nyolcvanas-kilencvenes évekre így is elérte Magyarország azt a határt, ameddig a hatékonyság ilyen iparszerű felfogással még fokozható. Onnantól már csak egyre nagyobb ráfordítással, egyre gazdaságtalanabbul, egyre nyilvánvalóbb káros következményekkel növekedhettek a termésátlagok.
Egyfelől pusztul a termőtalaj, másfelől mind a növények, mind az állatok genetikai alapja szűkül, fajtagazdagsága csökken. Ez kihat a biodiverzitásra, de többek között az ellenálló képességre is. És akkor még nem beszéltünk a mezőgazdasági területek szennyezettségéről, alapvető csökkenéséről, és arról a számtalan összetett következményről, amit a szakemberek ehhez a listához hozzá tudnának tenni.
Ha pedig egy kicsit kidugjuk a fejünket a mezőgazdaság berkeiből, azt látjuk, hogy igazából az emberre sem feltétlenül hatnak jótékonyan a következmények. Élővizek, ivóbázisok szennyeződnek el, állat-, és növényfajok, kerülnek veszélybe, az élelmiszerek vonzó külseje gyakran felhígult beltartalmat takar. Utazás közben kinézünk a kocsiból, vagy vonatból, és egy szegényes tájképet látunk, miközben ugyanez az ingerszegény környezet jellemzi a gyárak, üzemek környezetét is.
Még távolabb merészkedve a mezőgazdaság közvetlen problematikájától pedig a vidéki munkanélküliség és elvándorlás kérdésébe botlunk. Vagy abba a gondolatba, hogy érdemes-e egy gazdasági ágnak ennyire függeni az energetikai piactól, ami maga sem kiapadhatatlan? Miért van az, hogy az áruházak polcait ellepik a gyenge minőségű tömegáruk, mégsem feltétlenül tudja mindenki megengedni magának őket? Nem is csoda, ha társadalmi igénnyé vált a változatos táplálkozás, az ellenőrizhető forrás, és a környezet illetve az élővilág óvása.
Nos, volt mit megrágnia a szakmának. Nem csak azon elmélkedhetett, hogy az agrártermelés igencsak messze kalandozott a környezeti szempontból ideálistól. Hogy nagyon leegyszerűsítve a képletet: Magyarország mezőgazdasága drágán vett energiával kínkeservesen állít elő rossz minőségű terméket, de legalább jó sokat, amit aztán nyögve nyelve alig bír kituszkolni az országból, azt is csak állami támogatással. Emellett azon is eltöprenghetett, hogy a vidék bizony nem csak a búzatáblát jelenti. Ez egy élettér, állatnak, embernek, növényeknek egyaránt, amit nem lehet elkülönítve kezelni. Így született meg a többfunkciós mezőgazdaság gondolata, ahol a természetvédelem együttműködik az agráriummal, a mezőgazdaság pedig szintén figyelemmel van a környezetvédelmi és természetvédelmi szempontokra.
Nem meglepő ezek után, hogy az Agrár-, környezetgazdálkodási Program szakít a korábbi stratégiákkal. Olyan módszereket, technikákat terjesztenek, melyeknek hála a környezetet kímélve, kiegyensúlyozott földhasználattal tudunk gazdálkodni, és támogatják a piacképes, minőségi termékek előállítását. Emellett a vidéki foglalkoztatást, életminőség javulását, de a vidék turisztikai értékeit is szem előtt tartják. Ha pedig mindez illeszkedik más vidékfejlesztési intézkedésekbe és elhoz egy általános szemléletváltást, annál jobb!
A gyakorlatban ez a támogatás például őshonos állatok tartásáért, növényfajok termesztéséért jár, de számtalan tájékoztatáson, képzésen is részt vehetünk. A program miden mezőgazdasági tevékenységre kitér, és megfelelő irányelveket szab. Korlátozza az erdősítéseket, lecsapolásokat, esetenként a műtrágyázást, előírja hova, mikor létesítsünk vegyszermentes szegélyeket vagy füves mezsgyéket.
Amint a példákból is kitűnik, nem lehetetlen elvárásokról van szó, ráadásul ez egy kötelezettségvállalás, nem kényszer. Mi éltünk vele. Kezdetektől fogva hiszünk a tradíció és az innováció ötvözésében, abban, hogy felelősséggel termesztett gyümölcseinket, zöldségeinket fogyasztani is élvezetesebb. Méhlegelőnk folytonos virágzását az Agrár-környezetgazdálkodás program magkeverékének köszönhetjük, de a madárodú programunkat is az ő útmutatójuk alapján valósítottuk meg.
Az eredmény az a számos rovar-, és méhfaj, akik a virágok beporzásával segítik a munkánkat, az a fajtagazdagság, amely gazdagítja a gyümölcsösünket, vagy, hogy ritka madárfajok is megfordulnak a Simon Gyümölcs telkén. Számunkra is kellemesebb ebben a környezetben dolgozni, és büszkék vagyunk rá, hogy jó példával járhatunk elöl. Jutalmunk egy felől a családias légkör, és minden olyan alkalom, mikor elégedetten kortyolsz a gyümölcslevünkbe.
